Finding housing in Sweden is difficult, and homebuyers can face a waiting time of decades to acquire property. In Umeå, as far as I know, there are two real estate companies with a kind of monopoly when it comes to housing, and they are the primary options for those seeking accommodation. The university has agreements with them and specifically supports short-term housing—typically for one or two years—for students and employees.

Rental listings are posted on a central website, where you can apply and queue for available apartments.

Researchers, including postdoctoral fellows, are given priority, so I was able to secure what seemed like a suitable apartment remotely, before arriving. I was greatly helped by Sweden’s level of transparency, which is almost incomprehensible from a Hungarian perspective.
In Sweden, a vast amount of personal information about registered residents is publicly accessible online. By looking up a Swedish address, you can find out who lives at the property, when they were born, their marital status, income, whether they have any tax debts, and even whether they own a car.

Encouraged by this, I took a chance and contacted someone registered at the address of my future apartment. As luck would have it, I found a German postdoc working at our institute via a social media search. Thanks to his helpfulness, I was able to feel reassured about the apartment even from afar—and he also left me a ton of useful items for a token price.

My apartment is located about 3 kilometers from campus, in a district called Carlshem, right on the edge of a forest.

Svédországban nehéz helyzetben vannak a lakáskeresők, a vásárlók pedig évtizedes várakozási idővel juthatnak ingatlanhoz. A városban két, tudtommal monopóliummal rendelkező ingatlancéghez lehet fordulni hajlékkeresés céljából. Az egyetem is velük van szerződésben és külön
támogatja a hallgatók és a dolgozók rövidtávú, egy-két éves lakhatását. Egy központi weboldalra érkeznek a lakásajánlatok, melyekre lehet jelentkezni és sorban állni.

A kutatók, így a posztdoktorok is előnyt élveznek, így érkezésem előtt már sikerült távolról lefoglalni egy megfelelőnek túnő lakást. Ebben segítségemre volt Svédország magyar ésszel felfoghatatlan transzparenciája. Minden bejegyzett lakos adatai széleskörben elérhetőek az interneten keresztül.
Egy svéd címre rákeresve megtudhatjuk, hogy kik laknak az ingatlanban; mikor születtek, mi a családi állapotuk, mennyi a fizetésük, van-e adótartozásuk és például még azt is, hogy van-e autó a nevükön.
Ezen felbuzdulva szerencsét próbáltam és felvettem a kapcsolatot a leendő címemre bejelentett lakóval. Mázlim volt, hiszen egy az intézetünkben dolgozók német posztdokra leltem egy közösségi média keresőjén keresztül. Segítőkészségének köszönhetően távolról is megnyugodhattam a lakás felől, ráadásul aprópénzért rengeteg cuccát hátrahagyta nekem.
Lakásom 3 kilométerre található a campustól, a Carlshem nevő városrészben egy erdő szélén.

2 COMMENTS

  1. Kedves Milán!

    Nem vicceltél tényleg sok a hó! :O
    Írtad, hogy lakásod 3 kilóméterre van a campustól, hogyan jutsz el oda? Van-e tömegközlekedési lehetőség a városba, mennyire vannak megelégedve vele az emberek? Milyen sűrűn kell havat lapátolni, vagy arra is van ház körüli ember?
    Legvégsősoron lesz-e room tour? 😀

    Üdv.: Bence

    • Szia Bence!

      Egészen jó a tömegközlekedés itt, 10 perc alatt beérek a campusra. Az első hetekben csak a buszozást vállaltam be, fokozatosan vettem fel a harcot a természet erőivel 😀
      Itt nem népszokás a panaszkodás, még nem hallottam anyázást késések/kimaradások miatt. Nem mondom, hogy túl pontosak lennének a buszok, sokszor hamarabb is jönnek, ami nem mindig optimális a magamfajta “kicentiző” embernek. A buszmegállóban csendes várakozás van késés esetén is, pingvinként álldogálnak kartartásnyira egymástól az emberek (a social distancing itt mindig is adott volt :D) és másra tartogatják az energiájukat a hidegben. Rend van a felszállással, itt tényleg csak az első ajtón, jegyérvényesítéssel lehet utazni, a mínuszok és nyitott középső ajtók ellenére is türelmesen sorakoznak az utasok.
      Aztán egyre nagyobb sétákat is bevállaltam, ahol autóút van ott általában széles gyalogos/biciklis út is, még a reptérre is kényelmesen szépen ki lehet tekerni. Ha napközben megolvad a hó, másnap jégpáncélra lehet számítani mindenhol, ez az első napokban vicces volt, de a harmadik fenékreesés után már nem. Ilyenkor a bakancsra felcsatolható tüskék sokat segítenek. Kényelmes tempóban így egy kisebb fenyő/nyírerdőt keresztezve fél órán belül az egyetemen vagyok. Télen hamar sötét van, de a hó fehérsége és még az erdőben is jól kivilágított utak barátságosak és biztonságosak.
      A hó lassan már olvad, folyamatosan alakul át a város a a hó alól előbukkanó újabb részleteknek köszönhetően. Sok a téli álomból ébredő, hallgatók által hátrahagyott, gazdátlan bicikli, amiket a helyi közösség minden tavasszal összegyűjt és újraoszt. Sokan kerekeznek télen is szöges téli gumival felszerelkezve, de az már nekem is sok volt, úgyhogy csak a jobb idővel, most kezdtem el a biciklizést, ami talán itt a legoptimálisabb közlekedési forma.

      A hólapátolás a kertesházasok gondja, nem az enyém, erre mondjuk már hallottam egy két panaszt 😀 Itt a környéket télen folyamatosan hókotrók és markolók járják, az egészen fiatal vezetők melegített üvegfülkében, polóban dolgoznak még éjszaka is. A legnagyobb kupacokat teherautóval szállítják ki teherautók a városból egy kijelölt telepre.

      Room tour csak azoknak lesz, akik meglátogatnak 😀

      Üdv,
      Milán

Leave a Reply to Farkas László Bence Cancel reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Related Posts