Cross-country skiing is a popular sport in Umeå—it’s common to see people carrying skis through the city, heading toward the trails in the parks and around the lakes. Back home, I used to go skiing once a year, but I had only ever tried traditional downhill skiing, never cross-country.

In cross-country skiing, the heel of the boot is not fixed to the ski, allowing for easier movement. You glide forward using a sliding motion and help from the poles. The ski bindings are very secure and don’t release during a fall, which means it’s easy to find yourself tangled up on the ground in a twisted position. The movement was unfamiliar to me, but it can actually be a great way to get some exercise or go on little excursions—once you’ve got the technique down.

I decided to give it a try. I easily got my gear from Fritidsbanken, a free sports equipment lending library. From ski gear to balls, dumbbells, rackets, and tents—you can borrow pretty much anything for up to two weeks.

Excited by my new equipment, I set off toward Lake Nydala, a popular spot for cross-country skiing. I hadn’t seen anyone skiing in the streets before, but since everything was covered in snow, I figured I’d give it a go and save the bus fare by skiing the 1.5 km to the lake.

Along the way, I realized the conditions weren’t exactly ideal—some sections were too dry for proper gliding, and underpasses were usually icy. These transitions could easily cause falls. Still, I made it to the lake in one piece, earning a few curious looks from pedestrians along the way.

The lake has been frozen and snow-covered for months. There’s an 8 km cross-country loop on it, and I completed a 5 km section. In my opinion, if you already know the basics of skiing, it’s relatively easy to pick up cross-country skiing too. That said, I didn’t feel quite ready to enter the university’s ski competition after just one session.

I had no trouble falling asleep that night.

Umeå népszerű sportja a sífutás, sokszor látni a városban lécet cipelő embereket, akik a parkok és tavak pályáira igyekeznek. Évente egyszer én is eljutottam síelni otthon, azonban a sífutást még sosem próbáltam, csak a klasszikus lesiklást. A bakancs sarka nincs rögzítve a könnyebb mozgás érdekében, csúszó mozdulatokkal és a bot segítségével kell előrehaladni. A rögzítés nagyon erős, esés esetén nem csatol le, így könnyen találja magát az ember összekuszált lábakkal, kifacsart helyzetben a földön. Nekem szokatlan mozgásforma, de egészen jó edzéseket, kirándulasokat lehet csinálni, már ha helyesen elsajátítottuk a technikát.

Adtam egy esélyt a kipróbálásnak, cuccaimat könnyen be tudtam szerezni a “Fritidsbankból”, ami egy ingyenes sportszerkölcsönző hely. Sífelszereléstől kezdve labdákon, súlyzókon, ütőkön, sátrakon át mindent be lehet szerezni két hét erejéig. Új szerzeményemen felbuzdulva neki is indultam a Nydala tónak, amely többek között népszerű sifútóhely. Senkit sem láttam még az utcákon sífutni, de mivel csupa hó minden, gondoltam kipróbálom és megspórolom a buszjegyet egy másfél kilométeres utcai sífutással. Útközben rájöttem, hogy nem feltétlenül optimálisak a körülmények, mivel nem mindenhol megfelelő a csúszás. Az aluljárókban általában jegesek, de néha előfordulhatnak száraz szakaszok, amelyek nem kis eséseket eredményezhetnek. A gyalogosok enyhén csodálkozó pilantásait bezsebelve, egyben érkeztem meg a tóhoz, ami hónapok óta be van fagyva és hóval borított. A sífutó pálya körülbelül 8 kilométeres kör a tavon, amiből én egy 5 kilométeres szakaszt teljesítettem. Szerintem alap sítudással elég könnyen meg lehet tanulni a sífutást is, de az éppen aktuális egyetemi versenyt egy gyakorlás után még nem mertem bevállalni. Nem volt probléma este az alvással.